Szeretem...
Szeretem szemed hideg kékjét,
Fénylő belső tüzed melegét,
Ajkad szépen ívelt, telt vonalát,
Férfias ráncaid nevető kacaját.
Szeretem ölelésed nyugalmát,
Karjaid biztonságos tartását,
Izgató, álomkeltő érintésed,
Szívem folyton váró érkezésed.
Szeretem huncut humorod,
Gyermeki bájjal fűszerezett mosolyod,
Belém vetett bizalmad és hitedet,
Egy szebbé és jobbá tett közös életet.
Szeretem lelked a lelkemben,
Nyílt szíved, a szívemben,
Testünk összefonódó simulását,
Vágyaink varázslatos románcát.
Küzdő, fájó, hosszú utat jártam,
Tüskét, s rózsák egyaránt láttam,
Megérkeztem viharvert lét boldog szigetére,
Isten áldásával, a mennyei létbe!
Kertész Emma
2018. július
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Érezlek
Érezlek a tárgyban!
Az elsuhanó bringában, a baseballsapkában,
a kis piros sortokban, a plüss Micimackóban.
A kispárnák forgatagában, a cipőboltok kirakatában,
a kirakott piaci kacatban, az előttem heverő hamutartóban.
Érezlek a gondolatban!
Intelmeid itt zengenek a fülemben,
kritikáidat soha el nem feledem.
Néha szavak nélkül tudom a válaszod,
vagy éppen én folytatom a mondatod.
Érezlek az álomban!
Eme képzelt világot is uralod,
a koronát tőlem most megkapod!
Egyszer Herceg, másszor Indián,
a szívem a tied Kiskirály!
Érezlek a lélegzetben!
Illatod bevésődött lenyomat,
édes rablánc, mely fogva tartón hívogat.
Tüdőmet, testemet átjáró légörvény,
bódító, szédült táncra hívó szenvedély.
Érezlek a vágyban!
Szépséged egész lényemre ható ereje,
dombos tested folyton csábító zenéje.
Sóvárgása a gyönyörnek, s a kéjnek,
hajszája a benned való kielégülésnek.
Mint véráramban lüktető dobbanás,
éltető örökmozgó körforgás.
Én vagyok te, s te vagy én,
együtt egyek örökké.
Kertész Emma
2018. szeptember