
Tűz
Narancsvörös-sárga színében pompázik,
Megannyi nyelvével csap föl,
Táncot járva, fodrozón égő csipkéjében,
Recsegve, ropogva fényességben úszva,
Forrón verejtékezve melegét.
Amilyen hamar életre kél lángja,
Oly hamar képes hamvaiba hullva álomra szenderülni.
Táplálni kell hevét, soha ki nem szunnyadva,
Életet lehelve izzó szépséges gyönyörébe.
Te vagy energiám éltetője,
Tőled alakulok át fénnyé, mely kiemeli lelked,
Belőled nyerem melegségem,
Mely gyengéden körülöleli angyalszárnyad.
Erőt adsz, hitet, kitartást, álmokat,
Értelmet, reményt és vágyakat,
Tombolást, izgalmat, vad hevülést,
Gyöngédséget, nyugalmat, megszelídülést.
Ott élek a tekintetedben,
Minden mozdulatodban és érintésedben,
Arcod pírján, s ajkaid csókjában,
Lelked minden rezzenésében és szíved dobbanásában.
Ne engedj utat a hideg sötétnek, ne engedj kihunyni!
Belőled lettem és nélküled porrá fogok hullani!
Egyek vagyunk! Akarj engem, akard a tüzet!
Halványan pislákolva várom jöttödet,
hogy szikra vad szenvedélyében éghessem veled.
Kertész Emma
2016. július
