Szeretlek
Jövőt rejtő fehér köd tündér fátyla,
Remény teli széllel szálló vágyaim sóhajtása.
Suhanj hegyen, völgyön, erdőn és réteken,
Kilométereket átszőve titkokon és rejteken.
Súgd dalom az édes kis fülébe,
Mosolyt fess finom ajkai ívére.
Párduc szenvedélyének tüzével hevítsd,
Felejthetetlen buja vágyak álmaira hívd.
Soha ne engedd elfeledni,
Hogy mindig van esély az életet boldogan élni.
Hinni kell a hihetetlent, akarni a reménytelent,
Hűen türelemmel várni és várni,
Minden cselekedettel csak a cél felé szállni.
Nem, nem kell keresselek, mert megvagy!
Szeretlek és imádom benned azt is, hogy oly makacs vagy!
Jóban és rosszban együtt, és melletted,
Öregségben is fogván reszkető kezed.
Szívem megnyugván, hisz rád talált a lelkem,
Benned békére és szerető társamra leltem.
Két szív sóhajtása egyszerre dobban,
S a hajdani álmok útja a valóságba lobban.
Kertész Emma
2016. február