Könnybe lábadó szíved fájdalma,
ölelő karom vigasztalása.
Mondandón idő tündére repít
világot kizáró figyelmedre hív.

Humor finom fűszere ízesít,
mely kacagás szeleként felfrissít.
Finom lelked szeretet adón sugárzik,
a lényem reád féltőn óvni vágyik.

Múlt sebeinek szív szaggatása,
az élet kegyetlen leckéjének tanítása.
Leküzdötted önmagad és a világot,
s tartod mindíg a harcos kardot.

Több vagy mint sokan mások,
kiket elmerítettek a mocsaras lápok.
Felnézek reád példádon tanulva,
ész, erő, kitartás, akarat, s mind ehhez intelligencia.

Gyermeki természet ártatlansága,
megértő szülői szeretet gondoskodása,
apai szíved örök önzetlen vágya,
mind Te benned Isten adománya.

Értékes vagy mint ember és lélek,
veled együtt dobbanva látlak és érezlek.
Őszi Tavaszt dalolnak a rézvörös lombok,
szerelmem bimbóját virággá fakasztod.

Kertész Emma

2015. szeptember