A parkban.
A parkban ülök egy padon.
Apró szemű kavicsokba süppednek talpaim.
Absztrakt festménye az ősznek, a lehullott sárga falevelek mintázata a talajon.
Egy nagymama szólongatja unokáját, gyermekek magyarázkodása hallatszik, lányok kacaja színesíti az összhangot.
Délutáni édesen finom a park illata.
A fonnyadó avar, a nyirkos föld kompozíciójában leheli a természet a szagát.
Semmivel össze nem hasonlítható az Ősznek az illatkavalkádja, mi átjárja tüdőmet.
Enyhe hűvös szellő játszik nyakamon.
Megnyugtató a még zöld pázsit látványa a rézvörösbe forduló fák és bokrok alatt.
Nem gondolok semmire és senkire, csak engedem hogy eggyé váljak az érzéssel, a nyár végét hozó magányos álomba készülő természet ölelésével.
Kertész Emma
2015. október