Kertész Emma alkotásai

Mind az mit teremtek, röpke pillanatnyi bensőm villanása, az élet írt érzelmi-hangulati alkotása.

Részeg Mikulás

Piros orra, nagy a mosolya,
borvirágban ég az arca,
szakálla kissé félre kúsz,
az üvegbe néha bele húz.

Zsákja hányaveti vállát nyomja,
csálé ruháját hambi kechupja koszolja
járása kissé meg meg roggyan.
süvege a szemöldöke alá csusszan.

jó kedélye folyton töretlen,
minden hölgyet keblére ölelne,
férfiak azonnali vállveregetős komája,
gyermekek pacsi pajtása.

Szép az élet utca táncát lejti,
Arany Apám igéjét hirdeti.
reppenek az kaaa eee á rl ácsony nehézkes betűi,
mennyekig magasztalva az Istenek nedűi.

Szét tárt karokkal botorkálva énekli,
hogy az Urat Ő mennyire nagyon szereti.
Piros fehér ruhája feszíti pocakját,
mindenki szereti a tél részeg Mikulását.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Téli tó

Az égbolt tükreként vetíti képét,
káprázatos dermesztő szépségét.
Csend mindenüt,
csak a hó és zúzmara odakünn.
Kék ölében halovány fehér felhő lebben,
mosolyogva merítkezve a tükör keretben.
Ezüsten csillogó nap ragyogása fák ágain,
kúszó indaként a széleit szegélyezik.
Köd csókjának lehelete csípi a tájat,
frissülő fuvallat kergeti az ágat.
Apró hullámok ringása a vízen,
a merev képet táncra hívja íziben.
Hósipkás hegyek kukucskálnak,
kutatva szépségét eme csodának.
Tél hercegnőjének szépséges bája
vissza köszön a tó tükörvilágba.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha léteznél

Kiért és miért élni,
szerető karjaidba hazatérni.
Óvó vigyázó erőd védelme,
bástya, s szívem sziklakertje.

Érintésed szemem ragyogása,
hű szerelmed sarki fény csodája.
Mellettem állsz minden bajban,
Vezéreled utam a céljaimban.

Bele bújok finoman édes illatodba,
eme pillanatot örökkön megállítva.
Mindenünk mindenünkbe egyéválva,
föld és menny gyönyöreként egy párba.

Feltétel nélküli tiszteleted,
tenyereden hordó szereteted,
nekem adva egész lényedet,
s én veled akarom leélni az életemet.

Esti szerelemben összebújva,
reggeli kikeleted ölelő tavaszhozója.
Család lenni véled mindig és tovább,
ha léteznél, s nem lenne mese eme álomvilág!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tiszta érzés, tiszta hang

Ha közel engedsz magadhoz, lehajolok melléd és felemellek,
tiszta szívvel átölellek, gyengéden megfürdetlek,
s majd az Isteni fénybe emellek.
Vigyázó lényem reád tekint, óvva hogy elkerülj minden kínt.
Szeretettel fordulok feléd, ha elfogadsz baráti lélekként.

Itt állok szíved kapujába, őszintén kopogtatva, s csodálva,
türelmesen csak várva, hogy mikor segíthetek néked a boldogságba, szívem célkereszted táblája.
Hiába kilométerek százai, ez nem lehet a lelkek rabláncai.
Tűzet éltetsz a lelkembe, mikortól beléptél az életembe.

Első gondolatodtól érezlek, mikor fájsz, én élesztek,
mikor sírsz, leszek a vigaszod, mikor örülsz, a kezeiden a tapsod,
fáradságban a vánkosod.
Testem forró izzását tán, soha meg nem érezheted,
de leírhatom és elküldhetem meleg szeretetemet.

Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat,
Itt leszek ha szükségeltetek, hogy mindenben veled együtt érezhesselek!
Érezhesd, hogy érezlek, veled együtt lélegezhessek!
Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bergmann Balázs és Kertész Emma közös alkotása

Lelki fájdalom

Gyötrő szenvedések rémkép ette ébredek,
Szomorúfűz ágaiként fojtogató létemet,
Farkas tépte koncként zihálva,
Fuldoklón vonyítok némán az éjszakába.

Nem látom a napot, nem ragyog már rám
Úgy mint régen egykoron,
És nem mosolyognak a virágok sem,
Pedig még itt vagyok és érzem.

Téboly szelleme csókolta halál vágya,
Örök sötétségbe vezető út vonzása,
Mindentől és mindenkitől örökkön elválva,
Mennyekig emelkedő lélek másvilága.

Másvilágban szálló könnycsepp időtlen
Életjáték az élet csak játék? Vagy valóságban
Létezésben szerető illathomályon alvó,
Mi a lélek? és mi a halál csókja?

Elhervadt virágok szirmai pórrá zúzva,
Húsba tépő metsző gitár húrja.
Vak magányom reszketeg félelme,
Remegő görcsök vérző fekélye.

Úgy vágyom el innen mint az elmúlásba
Sóhajtott vágyakozás És tudom a lelkem
Örök nyugvó létezését hisz ismerem,
A nem haló valóságosabb világot.

Feladva az élet elveszett hitét,
Utolsó lélegzet felsíró sóhajként,
Istent kiáltva: miért és miért?
Majd némán lehullva őszi falevélként.

Nem volnék más, csak egy lehulló
Vöröslő falevél, mely kiszáradt
És kit elsodor a szél sáron és poron át,
Ki vesz észre és ki tép szét majd?

Bergmann Balázs és Kertész Emma

2015. szeptember 28.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Őszi Tavasz

Érzem lüktetőn, hogy élek,
elmerülve tekinteted ölelésében.
Szemed üstökös ragyogása,
lelkem mosolyországa.

Könnybe lábadó szíved fájdalma,
ölelő karom vigasztalása.
Mondandón idő tündére repít
világot kizáró figyelmedre hív.

Humor finom fűszere ízesít,
mely kacagás szeleként felfrissít.
Finom lelked szeretet adón sugárzik,
a lényem reád féltőn óvni vágyik.

Múlt sebeinek szív szaggatása,
az élet kegyetlen leckéjének tanítása.
Leküzdötted önmagad és a világot,
s tartod mindíg a harcos kardot.

Több vagy mint sokan mások,
kiket elmerítettek a mocsaras lápok.
Felnézek reád példádon tanulva,
ész, erő, kitartás, akarat, s mind ehhez intelligencia.

Gyermeki természet ártatlansága,
megértő szülői szeretet gondoskodása,
apai szíved örök önzetlen vágya,
mind Te benned Isten adománya.

Értékes vagy mint ember és lélek,
veled együtt dobbanva látlak és érezlek.
Őszi Tavaszt dalolnak a rézvörös lombok,
szerelmem bimbóját virággá fakasztod.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A vidám dalszerző

Komoly és vidám a dalszerző,
gondolatai nekem nehezen érthető.
Kiforgatja egyensúlyom kerekit,
dühödten vágyom őt megérteni.

Szavai néha zavaros mint az iszap,
de az esze jól vág és hamar riaszt.
Az egyetlen ki nékem rejtelem,
hiába említi, hogy "nyitott könyv az életem".

Eszmei lemaradásban kullogok mögötte,
kutatva, mi a mondandója veleje.
Váratlan fordulatokat bedobva,
s én keményen a homlokomra csapva.

Szent egek mit akar ezzel mondani,
s a végén jót nevetve szereti a poént lecsapni.
Vicces, vidám, s jófej az érthetetlenségem embere,
velem van a gond, hiába beszélek egy nyelven vele.

De van amihez nem kellenek szavak,
a művészet belőle sokat megmutat,
a dalszövege érzéki romantika smaragdja,
a zenéje szivárvány erdei harmónia csillaga.

Dobpergés ismétlő ritmusa,
cintányér hangsúlyos nyomatéka,
egész dal gerincét adó tartója,
melynek színpadán főszereplő a zongora.

Billentyűk varázsa érzések szárnyalása,
magas és mély hangok gyönyörré forrása.
Vad lüktetés féktelen vágta,
életérzésé égett harmóniába válva.

Hallgatva meg tízszer és százszor,
akaratlanul is mindenünk dúdolva táncol.
Zenéje nagyon hamar az ember szívéhez nő,
Igen ez Ő, a vidám érthetetlen dalszerző!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szél vagy és én szél vagyok

Nincsenek olyan mit véletlenek neveznek,
utak össze fonódása Isten által vezéreltek.
Első pillanattól tudom egy helyről érkeztünk,
szavak tizednyi töredékéből is egymást érezzük.

Múltunk fájó gyötrelmei szívünk ketrece,
testi kínjaink beteg lelkünk eredménye.
Meg nem értett magányunk fellegvára,
tömegben élő egyedüli lét álom országa.

Szél vagy és én szél vagyok,
találkozva azonnal egymásba olvadtunk.
Együtt szállunk életvert vihar tengerén,
egymást erősítve, kettőzött kard pengéjén.

A legnagyobb fájdalomban is nevetve,
kart a karban egymást segítve,
nyomorúság mocskát kölcsönösen átérezve,
lelkem lelkedben Isten felé emelve.

Nem értjük mi történik és nem is akarjuk!
Légfuvallatból ketten viharra is képesek vagyunk.
Te fogsz és én foglak,
soha többé elengedni nem akarlak.

Szeretet örvényének keringője táncunk,
gyengédség tiszteletén muzsikálunk.
megértő gondviseléssel öltöztetünk,
otthon melegeként egymás szívében fürdünk.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Őszi varázs

Koncertet ad a táj,
felölti rézveretes vörösnarancs palástját.
Cintányér levelek zizzenése,
hegedű szó ágak húrjain szellő zenéje.

Nagybőgő kíséri, mint ég dörgése,
eső cseppek halk csörrenése,
patak hullámzó zongorajátéka,
lehulló levelek kórusának kántálása.

Színpompás nyári szivárvány búcsúztatója,
fák sárga levélflittereit szórja.
rozsdabarna föveny éljenzőn tapsolja,
földes út porán hosszan végig táncolva.

Fonnyadó mező, hervadó virága dalolja,
pihenni készülő utolsó keringőjét húzva.
a Nap ragyogta színpadon, csípős ködös hajnalon,
kutyák dúlta avarkupacon,
vörös lángba boruló fák szegélyezte tavakon.

Természet Anya kezét kitárva,
s kápráztató hárfáján játszva,
muzsikája a Föld szegleteit bejárva,
varázsával a tájat ősszé formálja.

Kertész Emma
2015. október

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerelem

Sej virágom virágom,
tűz árjába borító égi szirom.
Egyszerre ölni és élni képes illatod,
Mennyet és poklot együtt érzőn hivatott.

Szapora lélegzet, lüktető vérben,
felfokozott gyönyörök lila ködében.
Édes mámor ajkaid vágya,
illatod örökkön magamba zárva.

Jer, jer hát bódítón kábíts,
örökkön úszva mámorba csábíts.
Ha fájsz, akkor fájjon, ha gyönyört hozol,
gyönyörrel felelek, hisz nékem úgy hiányzol.

Te vagy ki alamusziból harcost kéltet,
hegyeket, határokat, gátakat széjjeltépettet.
A céltalan enyészetnek értelmet adva,
őrült elementális benső erővel megpalástolva.

Tűzmadár szárnyának sóhajtása,
féktelen vad buja vágyak varázsa,
meghalni kész vagyok érted érzése,
neked adom mindenem önzetlenség könyörgése.

Sírva nevetés kettősé,
leláncolnálak és elengednélek dönthetetlensége,
mindig csak veled akarok lenni szenvedés öröme,
poklot és eget egyszerre felölelő különlegessége.

Sej virágom virágom,
tűz árjába borító égi szirom.
Friss harmatod tisztaságát szomjúzom,
lángjaid hevét magaménak akarom.

Kertész Emma
2015. október

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miért fájó?

 
Miért fájó, ha a multnak emléke nyomán
egy férfi a jelenbe eme gondolattal operál?
Pár szóban említve könnyű hölgyek éjjelét,
oly természetesnek véve ezen tény közlését.
 
Nem is sejti a fejében,
hogy szavai ölnek a másik szívében.
Igaz! Mondandójának nem ez a lényege,
még is ezen szavak égnek az ember fülibe.
 
Szeretve szeretni, feléje önzetlennek lenni,
oda adón figyelve lelkére, tapintattal és tisztelettel övezve.
Női lélek szerelemben gyermeki,
tiszta dobogását lehet csak hallani.
 
Nincs felvértezve  harcnak páncéljával,
az élet védelmére varrott ruhájával,
csak mezítelen vérzőn néked dalolja,
kezeidbe téve a szerelem tövis madara,
hogy vigyáz rá és óvjad, mert élete érted sóhajt.
 
Kertész Emma
2015. október 05.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A meggondolatlanság ára

 
Múlt fájdalmas ördöge,
sebző vad felbőszült dühe.
Gondolkodás nélkül pusztítja a lelket,
vádlón hajtva a sötét ösztönöket.
 
Vakon csak egy irányba haladva,
meggondolatlan szavakat és döntéseket hozva.
Éles tüskéket eresztve,
önzőn magunk sajnálón azonnal támadásba kezdve.
 
Tesszük mind ezt azzal, ki közel áll szívünkhöz,
kit soha megbántani nem terveztünk,
hisz gyengéd érzelmek születtek iránta,
vágyak édes álmát kívánva.
 
Félreértett véletlen mindennek az oka,
az egészet utólag mind mind megbánva.
Elhamarkodott baljós pillanatok alkotta szavak,
következménye, hogy megváltoztathatja sorsodat.
 
Megbántva és elveszítve bizalmát annak,
kinek a közelségét a legjobban magadénak akartad.
Azt mondja a fáma,
éljünk úgy, hogy ne kerüljenek a dolgok bocsánatra!
 
Kertész Emma
2015. október

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eszes Anikó és Kertész Emma közös alkotása

Csalódás

 
Megláttalak, s tudtam veled maradok. Szívem hevesebben vert,
És mint sírjából felkelt Radnóti úgy ébredt bennem a szerelem.
Hallottam hangod, ittam  minden szavad, s hittem,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Alkottam rólad egy képet,
Mely felém üzenet volt néked.
Bizalmam lett jegyese szavadnak,
Hűséges szívem illata szerelmes virágodnak.
 
Ígértél? Hazudtál! Ítéltél?
Elhagytál, s szívem kitépve elrohantál!
Hallottam hangod, de nem ittam minden szavad, mert nem hittem,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Kaméleonként pacsirta dalolásod,
Hamis ígéreteken tett vallomások.
Ölelésed képmutatása,
Kihasználó gerinctelenség fájdalma.
 
Gyermekem karomba zárva.
Gyermeked ölembe, s hátha hallja majd hangod,
Inná minden szavad, s hitte
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Meghalt szívem jégbe zárva,
Szeretetet örökké kétely váltva,
Céltalan üresség végtelen utakon,
Düh és elesettség keserű koktélját iszom.
 
Ülök az ágyon leégett cigarettacsikk a kezemben.
Gondolkodom, hátha hallom még hangod,
Felidézve szerelmünk örök hűségét,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Eltelt idők szárnyán álmodom újra,
Minden megélt jót, s illúzióként a boldogságot visszahozva.
Reménytelen jajként sóhajtok önámítást keresve,
Legyen úgy mint rég, kettőnk lángba boruló örök szerelme.
 
Várok! Hiába! Elillant szerelmünk felhevült lángja.
A hangod mint háborgó tenger fekete haragja elcsendesült.
A viharnak vége, egyedül maradtam, szívem bezárva.
Nem iszom többé senki szavát, de hiszem
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Már csak hangod zeng lelkem vízhangján,
Magányos szigetbe zárt vergődő hullámán.
Gyermekem ártatlan mosolya,
Életem egyetlen örömet adó vigasza.
 
Voltam karodban büszke igazi nő,
S szerelmünk csúcsa a gyermek, ki most néz rám,
Hangomat hallja, issza minden szavam és tudom,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Kicsi tekintete mennyek napsugara,
Csiripelő hangocskája szívem tavaszt hozója.
Nem létezik már más és senki,
Csalódásom fájdalmát ő az egyetlen ki tudja enyhíteni.
 
Érzem ő az! Az egyetlen igaz érzelem,  s ha meg is csal,
Csak érte ébred szívemben a megbocsátás.
Nem dúl vad vihar szívemben hiszen itta minden szavam.
Saját képemre formálva olyan,
Mint akire egész életemben vártam és tudom,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
 
Eszes Anikó és Kertész Emma
2015. október 07.
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A parkban.

 
A parkban ülök egy padon.
Apró szemű kavicsokba süppednek talpaim.
Absztrakt festménye az ősznek, a lehullott sárga falevelek mintázata a talajon.
Egy nagymama szólongatja unokáját, gyermekek magyarázkodása hallatszik, lányok kacaja színesíti az összhangot.
Délutáni édesen finom a park illata.
A fonnyadó avar, a nyirkos föld kompozíciójában leheli a természet a szagát.
Semmivel össze nem hasonlítható az Ősznek az illatkavalkádja, mi átjárja tüdőmet.
Enyhe hűvös szellő játszik nyakamon.
Megnyugtató a még zöld pázsit látványa a rézvörösbe forduló fák és bokrok alatt.
Nem gondolok semmire és senkire, csak engedem hogy eggyé váljak az érzéssel, a nyár végét hozó magányos álomba készülő természet ölelésével.
 
Kertész Emma
2015. október
 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 

Szerelemnek Ereje

 

Szerelemnek Ereje csókolja homlokom,
Lantja nyomán orchidea bimbója nyílik ajkamon,
Citerázik érzékeim húrjain,
Pánsípjaként zengő dallá válva távozik.

Jer hallasd hangodat, énekeddel bűvölj el,
Ringó lágy természet karjaként szédíts el.
Kis riadt madárkád vala, ki elbűvölődni vágy,
A vad tigris is nyugodni tér mikor a dallamod ölelésébe zár.

Akarlak érezni a véremben, az ereimben égve a szívnek,
Minő lüktetése vala földnek és az égnek,
Miként pezsdül és éled a természet,
Fonnyadó, ihletetlen hamvaiból lehelve új életet.

Megírni vágyom szerelmed mennyei ízét,
Szárnyaló sas madár szabadság tüzében égő érzését.
Boríts lángba, parázzsal izzítsd nyelvem,
Mindent elsöprő viharként adj erőt a lelkemben.

Fájdalmad, szenvedésed gyötrelme vértezze tollam,
Szerelmesed elvesztése feletti dühöd és megbocsátásod lészen az irgalmam.
Erőd hatalmas mindenek fellett,
A pokolba alá szálla az egyetlenért aki a leg fontosabb neked.

Hűséged kitartása, példázata lészen az utó kornak,
Nevedet fent tartva örökkön babérkoszorúba fontak.
Bukásod női lélek gyengeségének oktalan döntése,
Miatta tested darabokra tépve és a tengerbe vetve.

Örök hallgatásra kárhoztattak, hitték a mennyekben,
Bornak Istene, kupát ürítve a végítéletedre.
De a művészetben újjáéled hangjaid pezsgése,
Múzsaként soha téged el nem feledve.

Vén mese történeted, de örök ifjúként él a szerelmed.
Ne titkold hát kiléted, a női kíváncsiság annál jobban feléled.
Tudom hogy itt vagy Szerelemnek Ereje,
Láng harcosként én leszek a zenéd hírnöke.

 

Kertész Emma
2015. október

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Emlékezvén

Ma reggel a neveddel ébredtem!
Nem tudom, hogy az Úr miért tette ezt velem!
Tán így kívánja a tudtomra adni,
Hogy illene tartozásomat feléd leróni.

Nem akarok alakzat lenni, csak egy hang, egy olvasat,
Mely füledbe súgván egy elszálló röpke pillanat.
Önfejű akarnok vagyok most is, mint egykoron,
És én már emígyen soha sem változom.

Ezer arcú szivárványa jellemén a létnek,
Jó és rossz hibákat is vétek.
Viking Tigrise vagyok a szavannának,
Soha be nem hódolva egy ember fiának.

Ejtettem utamon örömöt és sebeket,
De vannak dolgok, miket soha nem feledek.
Részese lettél te is ennek, mi örök,
Hisz mellettem voltál mikor az élet ellökött.

Emlékek hangjaként ma is csendülnek szavaid,
Nem is akarnálak tovább feltartani,
Csupán tiszteletem jöttem letenni elibéd,
Megköszönve mind azt mit kapva egykoron nekem Te jelentettél!

Kertész Emma
2015. október

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Álomvilág

Marsbéli lény emberi testben,
meg nem értettség a tekintetekben.
Magányos hold fényének ragyogása,
homokdűnéken pergő porszemek hullása.
 
Éjjel álmodó boldogság varázsának üstöke,
mosolyt fakasztó élet öröme.
Egész világra kitáró szívem ajtaja,
s oda belépve senki nem bánt meg soha.
 
Emberi lelkek tisztelete,
humánum forró szeretete,
bukottak és esendők felkaroló segítése,
anyák és gyermekek könnyének letörlése.
 
Egy férfi kezének óvó védelme,
lelkem lelkébe a tenger végtelenébe evezve.
Letéve a harcos kardot vér ontotta föld pázsitán,
végre békét lelve egy örök társ oldalán.
 
Feltöltődvén Napnak fénye alatt,
megszüntetve a reménytelen, s céltalan utakat.
Elmúló rémálmaim éjjeli gyötrő kínzatása,
megnyugvást vágyó bensőm kérő sóhajtása.
 
Álomvilágba gyáván menekülve,
az élet szennyét kizárón megszűrve.
Napnak sugarát beengedve orcám simogatásán,
Rád vágyva szerelem édes ringásán.
 
Érezve érezni,
csodákkal telt, boldogabb jövőt tervezni,
kacagva önfeledt táncolni barátok között,
Te legyél a világomat jelentő út a gyönyörhöz.
 
Mennyekbe szálló lelkem angyala,
Úr tenyerére tegyél fel oda!
Boldogság könnycsepped hulljon reám,
és az életem onnantól szép lesz már.
 
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Démoni játszma

 
Pokolban ülő fekete démona a sötétségnek,
Unatkozván új játszópajtásokat kéret.
De nem lelé örömét egyben sem,
Így elindulá a Földnek felszínére.
 
Feljőve a mélynek sötétjéből,
Nyilát szikráztatja kábító mérgétől.
Célpontot keresvén egyenes jellemek szikláján,
Gonosz játszmát űzve szívek ritmusán.
 
Mind eddig szilárdan álló sziklák,
Átalakulnak mint földig bókoló lágy fűzfák,
Önmagukat feladva és elveszítve ringanak,
Sötét megmételyezett ritmusa szavára a dalnak.
 
Nem lészen nyugodásuk, csak űzve hajszolva vala,
Örök végkimerülésbe torkolló vég tragédia.
Érzik vesztükbe futó haláltáncuk,
Míg elégetik a mélyből feltörő démoni máglyalángok.  
 
De vannak kik összegyűjtött utolsó leheletük erejét,
Nyakára fűzfa vesszejeként tekeredék,
S szorítva fojtó láncként elnémítják a pokol hangját,
Magukat mentve vérre menő Démoni játszmán!
 
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Szívből szeretni

 
Szívem izzó sólyomként  ég fölé szárnyal,
Testem vad tűz szenvedéllyel és vággyal,
Édes mosolyod bűvében elvesztem,
Otthonra lelve a tekintetedben.
 
Tudom, hogy nincs fehér lovon szőke herceg,
Imádlak Te sportmotoros fenegyerek!
Hangod huncut, vallomásod édes,
Rabja lettem szíved szerelmének.
 
Nincs olyan hogy reménytelen helyzet,
A szerelmünk erősebb mint minden, hisz égiek által köttettet.
Angyal szállt alája a mennyekből,
Hogy életünk sorsát rendezze az Úr kegyelméből.
 
Hála néked lelkem Angyala,
Te küldted és megtalált a boldogság madara.
Sólyom szárnyán robog két keréken,
Lelkem szívének leges leg közepébe.
 
Szívből szeretni, őszintén és tisztán,
Ártatlan gyengédséggel övezve szerelem oltárán.
Te vagy a felkelő hajnali gondolatom,
Rád vágyó álmom az édes alkonyom.
 
Lelkem, s szívem szerelme,
Te legyél életem egészét kitöltő világom mindene.
Érezd, hogy szeretlek mint amit görög ódák regélnek egykoron,
Szívem szeretetében, karom óvó ölelésében lészen már az otthonod.
 
Fogom kinyújtott kezed és véled tartok,
Bár mily veszélyesek és nehezek is lesznek a ránk osztott sorsok.
Együtt küzdünk együtt bukunk, együtt örülünk 
Együtt halunk, mert mi örökkön örökké egyek vagyunk!
 
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 8
Heti: 24
Havi: 735
Össz.: 28 523

Látogatottság növelés
Oldal: 2015/2
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2018 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »