Kertész Emma alkotásai
Mind az mit teremtek, röpke pillanatnyi bensőm villanása, az élet írt érzelmi-hangulati alkotása.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Részeg Mikulás
Piros orra, nagy a mosolya,
borvirágban ég az arca,
szakálla kissé félre kúsz,
az üvegbe néha bele húz.
Zsákja hányaveti vállát nyomja,
csálé ruháját hambi kechupja koszolja
járása kissé meg meg roggyan.
süvege a szemöldöke alá csusszan.
jó kedélye folyton töretlen,
minden hölgyet keblére ölelne,
férfiak azonnali vállveregetős komája,
gyermekek pacsi pajtása.
Szép az élet utca táncát lejti,
Arany Apám igéjét hirdeti.
reppenek az kaaa eee á rl ácsony nehézkes betűi,
mennyekig magasztalva az Istenek nedűi.
Szét tárt karokkal botorkálva énekli,
hogy az Urat Ő mennyire nagyon szereti.
Piros fehér ruhája feszíti pocakját,
mindenki szereti a tél részeg Mikulását.
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Téli tó
Az égbolt tükreként vetíti képét,
káprázatos dermesztő szépségét.
Csend mindenüt,
csak a hó és zúzmara odakünn.
Kék ölében halovány fehér felhő lebben,
mosolyogva merítkezve a tükör keretben.
Ezüsten csillogó nap ragyogása fák ágain,
kúszó indaként a széleit szegélyezik.
Köd csókjának lehelete csípi a tájat,
frissülő fuvallat kergeti az ágat.
Apró hullámok ringása a vízen,
a merev képet táncra hívja íziben.
Hósipkás hegyek kukucskálnak,
kutatva szépségét eme csodának.
Tél hercegnőjének szépséges bája
vissza köszön a tó tükörvilágba.
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ha léteznél
Kiért és miért élni,
szerető karjaidba hazatérni.
Óvó vigyázó erőd védelme,
bástya, s szívem sziklakertje.
Érintésed szemem ragyogása,
hű szerelmed sarki fény csodája.
Mellettem állsz minden bajban,
Vezéreled utam a céljaimban.
Bele bújok finoman édes illatodba,
eme pillanatot örökkön megállítva.
Mindenünk mindenünkbe egyéválva,
föld és menny gyönyöreként egy párba.
Feltétel nélküli tiszteleted,
tenyereden hordó szereteted,
nekem adva egész lényedet,
s én veled akarom leélni az életemet.
Esti szerelemben összebújva,
reggeli kikeleted ölelő tavaszhozója.
Család lenni véled mindig és tovább,
ha léteznél, s nem lenne mese eme álomvilág!
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tiszta érzés, tiszta hang
Ha közel engedsz magadhoz, lehajolok melléd és felemellek,
tiszta szívvel átölellek, gyengéden megfürdetlek,
s majd az Isteni fénybe emellek.
Vigyázó lényem reád tekint, óvva hogy elkerülj minden kínt.
Szeretettel fordulok feléd, ha elfogadsz baráti lélekként.
Itt állok szíved kapujába, őszintén kopogtatva, s csodálva,
türelmesen csak várva, hogy mikor segíthetek néked a boldogságba, szívem célkereszted táblája.
Hiába kilométerek százai, ez nem lehet a lelkek rabláncai.
Tűzet éltetsz a lelkembe, mikortól beléptél az életembe.
Első gondolatodtól érezlek, mikor fájsz, én élesztek,
mikor sírsz, leszek a vigaszod, mikor örülsz, a kezeiden a tapsod,
fáradságban a vánkosod.
Testem forró izzását tán, soha meg nem érezheted,
de leírhatom és elküldhetem meleg szeretetemet.
Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat,
Itt leszek ha szükségeltetek, hogy mindenben veled együtt érezhesselek!
Érezhesd, hogy érezlek, veled együtt lélegezhessek!
Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat.
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Bergmann Balázs és Kertész Emma közös alkotása
Lelki fájdalom
Gyötrő szenvedések rémkép ette ébredek,
Szomorúfűz ágaiként fojtogató létemet,
Farkas tépte koncként zihálva,
Fuldoklón vonyítok némán az éjszakába.
Nem látom a napot, nem ragyog már rám
Úgy mint régen egykoron,
És nem mosolyognak a virágok sem,
Pedig még itt vagyok és érzem.
Téboly szelleme csókolta halál vágya,
Örök sötétségbe vezető út vonzása,
Mindentől és mindenkitől örökkön elválva,
Mennyekig emelkedő lélek másvilága.
Másvilágban szálló könnycsepp időtlen
Életjáték az élet csak játék? Vagy valóságban
Létezésben szerető illathomályon alvó,
Mi a lélek? és mi a halál csókja?
Elhervadt virágok szirmai pórrá zúzva,
Húsba tépő metsző gitár húrja.
Vak magányom reszketeg félelme,
Remegő görcsök vérző fekélye.
Úgy vágyom el innen mint az elmúlásba
Sóhajtott vágyakozás És tudom a lelkem
Örök nyugvó létezését hisz ismerem,
A nem haló valóságosabb világot.
Feladva az élet elveszett hitét,
Utolsó lélegzet felsíró sóhajként,
Istent kiáltva: miért és miért?
Majd némán lehullva őszi falevélként.
Nem volnék más, csak egy lehulló
Vöröslő falevél, mely kiszáradt
És kit elsodor a szél sáron és poron át,
Ki vesz észre és ki tép szét majd?
Bergmann Balázs és Kertész Emma
2015. szeptember 28.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Őszi Tavasz
Érzem lüktetőn, hogy élek,
elmerülve tekinteted ölelésében.
Szemed üstökös ragyogása,
lelkem mosolyországa.
Könnybe lábadó szíved fájdalma,
ölelő karom vigasztalása.
Mondandón idő tündére repít
világot kizáró figyelmedre hív.
Humor finom fűszere ízesít,
mely kacagás szeleként felfrissít.
Finom lelked szeretet adón sugárzik,
a lényem reád féltőn óvni vágyik.
Múlt sebeinek szív szaggatása,
az élet kegyetlen leckéjének tanítása.
Leküzdötted önmagad és a világot,
s tartod mindíg a harcos kardot.
Több vagy mint sokan mások,
kiket elmerítettek a mocsaras lápok.
Felnézek reád példádon tanulva,
ész, erő, kitartás, akarat, s mind ehhez intelligencia.
Gyermeki természet ártatlansága,
megértő szülői szeretet gondoskodása,
apai szíved örök önzetlen vágya,
mind Te benned Isten adománya.
Értékes vagy mint ember és lélek,
veled együtt dobbanva látlak és érezlek.
Őszi Tavaszt dalolnak a rézvörös lombok,
szerelmem bimbóját virággá fakasztod.
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A vidám dalszerző
Komoly és vidám a dalszerző,
gondolatai nekem nehezen érthető.
Kiforgatja egyensúlyom kerekit,
dühödten vágyom őt megérteni.
Szavai néha zavaros mint az iszap,
de az esze jól vág és hamar riaszt.
Az egyetlen ki nékem rejtelem,
hiába említi, hogy "nyitott könyv az életem".
Eszmei lemaradásban kullogok mögötte,
kutatva, mi a mondandója veleje.
Váratlan fordulatokat bedobva,
s én keményen a homlokomra csapva.
Szent egek mit akar ezzel mondani,
s a végén jót nevetve szereti a poént lecsapni.
Vicces, vidám, s jófej az érthetetlenségem embere,
velem van a gond, hiába beszélek egy nyelven vele.
De van amihez nem kellenek szavak,
a művészet belőle sokat megmutat,
a dalszövege érzéki romantika smaragdja,
a zenéje szivárvány erdei harmónia csillaga.
Dobpergés ismétlő ritmusa,
cintányér hangsúlyos nyomatéka,
egész dal gerincét adó tartója,
melynek színpadán főszereplő a zongora.
Billentyűk varázsa érzések szárnyalása,
magas és mély hangok gyönyörré forrása.
Vad lüktetés féktelen vágta,
életérzésé égett harmóniába válva.
Hallgatva meg tízszer és százszor,
akaratlanul is mindenünk dúdolva táncol.
Zenéje nagyon hamar az ember szívéhez nő,
Igen ez Ő, a vidám érthetetlen dalszerző!
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szél vagy és én szél vagyok
Nincsenek olyan mit véletlenek neveznek,
utak össze fonódása Isten által vezéreltek.
Első pillanattól tudom egy helyről érkeztünk,
szavak tizednyi töredékéből is egymást érezzük.
Múltunk fájó gyötrelmei szívünk ketrece,
testi kínjaink beteg lelkünk eredménye.
Meg nem értett magányunk fellegvára,
tömegben élő egyedüli lét álom országa.
Szél vagy és én szél vagyok,
találkozva azonnal egymásba olvadtunk.
Együtt szállunk életvert vihar tengerén,
egymást erősítve, kettőzött kard pengéjén.
A legnagyobb fájdalomban is nevetve,
kart a karban egymást segítve,
nyomorúság mocskát kölcsönösen átérezve,
lelkem lelkedben Isten felé emelve.
Nem értjük mi történik és nem is akarjuk!
Légfuvallatból ketten viharra is képesek vagyunk.
Te fogsz és én foglak,
soha többé elengedni nem akarlak.
Szeretet örvényének keringője táncunk,
gyengédség tiszteletén muzsikálunk.
megértő gondviseléssel öltöztetünk,
otthon melegeként egymás szívében fürdünk.
Kertész Emma
2015. szeptember
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Őszi varázs
Koncertet ad a táj,
felölti rézveretes vörösnarancs palástját.
Cintányér levelek zizzenése,
hegedű szó ágak húrjain szellő zenéje.
Nagybőgő kíséri, mint ég dörgése,
eső cseppek halk csörrenése,
patak hullámzó zongorajátéka,
lehulló levelek kórusának kántálása.
Színpompás nyári szivárvány búcsúztatója,
fák sárga levélflittereit szórja.
rozsdabarna föveny éljenzőn tapsolja,
földes út porán hosszan végig táncolva.
Fonnyadó mező, hervadó virága dalolja,
pihenni készülő utolsó keringőjét húzva.
a Nap ragyogta színpadon, csípős ködös hajnalon,
kutyák dúlta avarkupacon,
vörös lángba boruló fák szegélyezte tavakon.
Természet Anya kezét kitárva,
s kápráztató hárfáján játszva,
muzsikája a Föld szegleteit bejárva,
varázsával a tájat ősszé formálja.
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szerelem
Sej virágom virágom,
tűz árjába borító égi szirom.
Egyszerre ölni és élni képes illatod,
Mennyet és poklot együtt érzőn hivatott.
Szapora lélegzet, lüktető vérben,
felfokozott gyönyörök lila ködében.
Édes mámor ajkaid vágya,
illatod örökkön magamba zárva.
Jer, jer hát bódítón kábíts,
örökkön úszva mámorba csábíts.
Ha fájsz, akkor fájjon, ha gyönyört hozol,
gyönyörrel felelek, hisz nékem úgy hiányzol.
Te vagy ki alamusziból harcost kéltet,
hegyeket, határokat, gátakat széjjeltépettet.
A céltalan enyészetnek értelmet adva,
őrült elementális benső erővel megpalástolva.
Tűzmadár szárnyának sóhajtása,
féktelen vad buja vágyak varázsa,
meghalni kész vagyok érted érzése,
neked adom mindenem önzetlenség könyörgése.
Sírva nevetés kettősé,
leláncolnálak és elengednélek dönthetetlensége,
mindig csak veled akarok lenni szenvedés öröme,
poklot és eget egyszerre felölelő különlegessége.
Sej virágom virágom,
tűz árjába borító égi szirom.
Friss harmatod tisztaságát szomjúzom,
lángjaid hevét magaménak akarom.
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Miért fájó?
A meggondolatlanság ára
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eszes Anikó és Kertész Emma közös alkotása
Csalódás
Hallottam hangod, ittam minden szavad, s hittem,
Hogy ez örökké fog tartani.
Hogy ez örökké fog tartani.
Hogy ez örökké fog tartani.
A hangod mint háborgó tenger fekete haragja elcsendesült.
A viharnak vége, egyedül maradtam, szívem bezárva.
Nem iszom többé senki szavát, de hiszem
Hogy ez örökké fog tartani.
A parkban.
Szerelemnek Ereje
Szerelemnek Ereje csókolja homlokom,
Lantja nyomán orchidea bimbója nyílik ajkamon,
Citerázik érzékeim húrjain,
Pánsípjaként zengő dallá válva távozik.
Jer hallasd hangodat, énekeddel bűvölj el,
Ringó lágy természet karjaként szédíts el.
Kis riadt madárkád vala, ki elbűvölődni vágy,
A vad tigris is nyugodni tér mikor a dallamod ölelésébe zár.
Akarlak érezni a véremben, az ereimben égve a szívnek,
Minő lüktetése vala földnek és az égnek,
Miként pezsdül és éled a természet,
Fonnyadó, ihletetlen hamvaiból lehelve új életet.
Megírni vágyom szerelmed mennyei ízét,
Szárnyaló sas madár szabadság tüzében égő érzését.
Boríts lángba, parázzsal izzítsd nyelvem,
Mindent elsöprő viharként adj erőt a lelkemben.
Fájdalmad, szenvedésed gyötrelme vértezze tollam,
Szerelmesed elvesztése feletti dühöd és megbocsátásod lészen az irgalmam.
Erőd hatalmas mindenek fellett,
A pokolba alá szálla az egyetlenért aki a leg fontosabb neked.
Hűséged kitartása, példázata lészen az utó kornak,
Nevedet fent tartva örökkön babérkoszorúba fontak.
Bukásod női lélek gyengeségének oktalan döntése,
Miatta tested darabokra tépve és a tengerbe vetve.
Örök hallgatásra kárhoztattak, hitték a mennyekben,
Bornak Istene, kupát ürítve a végítéletedre.
De a művészetben újjáéled hangjaid pezsgése,
Múzsaként soha téged el nem feledve.
Vén mese történeted, de örök ifjúként él a szerelmed.
Ne titkold hát kiléted, a női kíváncsiság annál jobban feléled.
Tudom hogy itt vagy Szerelemnek Ereje,
Láng harcosként én leszek a zenéd hírnöke.
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Emlékezvén
Ma reggel a neveddel ébredtem!
Nem tudom, hogy az Úr miért tette ezt velem!
Tán így kívánja a tudtomra adni,
Hogy illene tartozásomat feléd leróni.
Nem akarok alakzat lenni, csak egy hang, egy olvasat,
Mely füledbe súgván egy elszálló röpke pillanat.
Önfejű akarnok vagyok most is, mint egykoron,
És én már emígyen soha sem változom.
Ezer arcú szivárványa jellemén a létnek,
Jó és rossz hibákat is vétek.
Viking Tigrise vagyok a szavannának,
Soha be nem hódolva egy ember fiának.
Ejtettem utamon örömöt és sebeket,
De vannak dolgok, miket soha nem feledek.
Részese lettél te is ennek, mi örök,
Hisz mellettem voltál mikor az élet ellökött.
Emlékek hangjaként ma is csendülnek szavaid,
Nem is akarnálak tovább feltartani,
Csupán tiszteletem jöttem letenni elibéd,
Megköszönve mind azt mit kapva egykoron nekem Te jelentettél!
Kertész Emma
2015. október
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Álomvilág
meg nem értettség a tekintetekben.
Magányos hold fényének ragyogása,
homokdűnéken pergő porszemek hullása.
mosolyt fakasztó élet öröme.
Egész világra kitáró szívem ajtaja,
s oda belépve senki nem bánt meg soha.
humánum forró szeretete,
bukottak és esendők felkaroló segítése,
anyák és gyermekek könnyének letörlése.
lelkem lelkébe a tenger végtelenébe evezve.
Letéve a harcos kardot vér ontotta föld pázsitán,
végre békét lelve egy örök társ oldalán.
megszüntetve a reménytelen, s céltalan utakat.
Elmúló rémálmaim éjjeli gyötrő kínzatása,
megnyugvást vágyó bensőm kérő sóhajtása.
az élet szennyét kizárón megszűrve.
Napnak sugarát beengedve orcám simogatásán,
Rád vágyva szerelem édes ringásán.
csodákkal telt, boldogabb jövőt tervezni,
kacagva önfeledt táncolni barátok között,
Te legyél a világomat jelentő út a gyönyörhöz.
Úr tenyerére tegyél fel oda!
Boldogság könnycsepped hulljon reám,
Démoni játszma
Unatkozván új játszópajtásokat kéret.
De nem lelé örömét egyben sem,
Így elindulá a Földnek felszínére.
Nyilát szikráztatja kábító mérgétől.
Célpontot keresvén egyenes jellemek szikláján,
Gonosz játszmát űzve szívek ritmusán.
Átalakulnak mint földig bókoló lágy fűzfák,
Önmagukat feladva és elveszítve ringanak,
Sötét megmételyezett ritmusa szavára a dalnak.
Örök végkimerülésbe torkolló vég tragédia.
Érzik vesztükbe futó haláltáncuk,
Míg elégetik a mélyből feltörő démoni máglyalángok.
Nyakára fűzfa vesszejeként tekeredék,
S szorítva fojtó láncként elnémítják a pokol hangját,
Magukat mentve vérre menő Démoni játszmán!
Szívből szeretni
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 9
Tegnapi: 11
Heti: 119
Havi: 523
Össz.: 75 646
Látogatottság növelés
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu