Kiért és miért élni,
szerető karjaidba hazatérni.
Óvó vigyázó erőd védelme,
bástya, s szívem sziklakertje.
Érintésed szemem ragyogása,
hű szerelmed sarki fény csodája.
Mellettem állsz minden bajban,
Vezéreled utam a céljaimban.
Bele bújok finoman édes illatodba,
eme pillanatot örökkön megállítva.
Mindenünk mindenünkbe egyéválva,
föld és menny gyönyöreként egy párba.
Feltétel nélküli tiszteleted,
tenyereden hordó szereteted,
nekem adva egész lényedet,
s én veled akarom leélni az életemet.
Esti szerelemben összebújva,
reggeli kikeleted ölelő tavaszhozója.
Család lenni véled mindig és tovább,
ha léteznél, s nem lenne mese eme álomvilág!
Kertész Emma
2015. szeptember