Az égbolt tükreként vetíti képét,
káprázatos dermesztő szépségét.
Csend mindenüt,
csak a hó és zúzmara odakünn.
Kék ölében halovány fehér felhő lebben,
mosolyogva merítkezve a tükör keretben.
Ezüsten csillogó nap ragyogása fák ágain,
kúszó indaként a széleit szegélyezik.
Köd csókjának lehelete csípi a tájat,
frissülő fuvallat kergeti az ágat.
Apró hullámok ringása a vízen,
a merev képet táncra hívja íziben.
Hósipkás hegyek kukucskálnak,
kutatva szépségét eme csodának.
Tél hercegnőjének szépséges bája
vissza köszön a tó tükörvilágba.
Kertész Emma
2015. szeptember