Haloványan pislákol bensőd erejének lángja,
szürke ködön át sejlik csak a külvilágba.
Megrogyik minden mi körülvesz,
szinte össze esni készül az élet.
Hályog kezd enyészni szemeden,
sötét démonok keledeznek szíveden.
Bezárod a világ kapuját,
s keresed azt a valami Isteni csodát.
Jó helyen jársz, mert ott lakik Te benned,
csak tudd hogy hol keressed.
Árnyak hírnökét tapossad alája,
csak figyelj az élet hangjára.
Kövesd reménye fényeit,
soha el nem szakítható kötele végeit.
Kapaszkodj beléje marokkal,
el ne erezd semmilyen indokkal.
Húzd és húzd magadhoz az élnivágyás parazsát,
Mert mindent megadott néked az Úr, hogy az élet tüzét megcsináld!
Energiát adó bensőd melege,
hittel és reményekkel lesz tele.
Gyűjtsd az erőt egy csokorba,
véle az életet beszippantva,
bódítson el ezerarcú virága,
a lélek megújuló erejét örökkön magába zárva!
Kertész Emma
2015. szeptember