Életre kél a kietlen kopár táj,
erdők ágán ezer madár dala száll.
Új nap új remények zengenek,
szerető szívek egymáséi lesznek.
Langyos szél suhanva cikáz,
üzenete mindenki felé kiált.
Megérkezet a frissülő harmat,
édes élet csókja szerető fuvallat.
Tárjuk ki szívünket a mának,
belépve apró örömök szikrákat ráznak.
Mindenben ott lészen a szép és a jó,
ébredj, ébredj, mert élni, élni Jó!
Zöldbe öltöző fák lombjai,
virágok színek pompázó habjai,
bódító illatok álmot hozó vágyai,
féktelen ösztönök sarjadó magvai.
Bimbóba forduló virágok mosolya,
fülemüle hangjának életre hívó dallama.
“Mily csiklandó és édes és ravasz,
Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.”
Idézet: Kosztolányi Dezső (Kipp kopp köveznek)
Kertész Emma
2015. szeptember