Szavai néha zavaros mint az iszap,
de az esze jól vág és hamar riaszt.
Az egyetlen ki nékem rejtelem,
hiába említi, hogy "nyitott könyv az életem".

Eszmei lemaradásban kullogok mögötte,
kutatva, mi a mondandója veleje.
Váratlan fordulatokat bedobva,
s én keményen a homlokomra csapva.

Szent egek mit akar ezzel mondani,
s a végén jót nevetve szereti a poént lecsapni.
Vicces, vidám, s jófej az érthetetlenségem embere,
velem van a gond, hiába beszélek egy nyelven vele.

De van amihez nem kellenek szavak,
a művészet belőle sokat megmutat,
a dalszövege érzéki romantika smaragdja,
a zenéje szivárvány erdei harmónia csillaga.

Dobpergés ismétlő ritmusa,
cintányér hangsúlyos nyomatéka,
egész dal gerincét adó tartója,
melynek színpadán főszereplő a zongora.

Billentyűk varázsa érzések szárnyalása,
magas és mély hangok gyönyörré forrása.
Vad lüktetés féktelen vágta,
életérzésé égett harmóniába válva.

Hallgatva meg tízszer és százszor,
akaratlanul is mindenünk dúdolva táncol.
Zenéje nagyon hamar az ember szívéhez nő,
Igen ez Ő, a vidám érthetetlen dalszerző!

Kertész Emma

2015. szeptember