Váratlan pillanat

Az éj mély sötét függönyébe öltöze,
gondolatim tengerén evezve.
Magamban sodródva hullámok hátán,
merengek a képzelet szárnyán.

Mélabú csendem hangod riassza,
csónakom megfeneklett zátonyra futtatva.
Ketten vagyunk éjek árnyán,
lakatlan sziget lettünk lelkek álmán.

Törött tükröm másfeleként tekintek szemedbe,
önmagam vélem felfedni természetedben.
Megijeszt a tudat, léted láttán,
zavaros víz, iszapként hömpölyög mélyek árján.

Vihar vert élet kietlen szirtjén állunk,
szívünket a rejtek odvába zárjuk.
Csalódás, fájdalmak mik gyötrőn zengnek,
néma sikolyként a szélben lengnek.

Csendben figyelem arcod mozzanását,
mosolyodkor szemed csillanását.
Hiába rejted érzelmek vágyát,
érzem bensőd minden húrját.

Mosolyog a telihold, az éj sötét függönybe öltöze,
az idő szinte megáll örökre.
Gondolat szavakban nem ölt ruhát,
mert érezzük némán is egymást.

Csillagok tánca ragyog egünkön,
váratlan pillanat örök emlékében lettünk.
Titkon csak a habok hulláma eme dallam,
az éjjelen egy pillanatra otthonra leltem a viharban!

Kertész Emma

2015. szeptember

 

Oldal: Váratlan pillanat
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat