Kertész Emma alkotásai

Mind az mit teremtek, röpke pillanatnyi bensőm villanása, az élet írt érzelmi-hangulati alkotása.

 

Az Úr üzenete

Némán fekszem, erőtlen feladva,
leterítve vérzőn, túl erősen érzőn.
Nem tudok felkelni, de most nem is akarok,
pihenek kicsit, s néznek reám odafentről az angyalok.

Más világ mit megpillantok,
emberi léteket és univerzumot eggyé olvasztok.
Jártam a pokolban és utána a mennyben,
fájdalmat és gyönyört kaptam mind két lételemben.

Itt most jó nekem, egyedül a kettő közt,
belátom az egész világot, míg vérem könnyezi a virágot.
Megbocsájtok múltam démonának,
hittel fordulok jövőm rózsájának.

Isten suhan át gyötrő lelkemen,
egy hanggá forrt üzenetet hagy itt Nekem,
melyben arra kér tükröt mutassak esendő lelkednek,
hogy önbizalommal telj és lásd valós jellemed.

Vezére vagy farkasok falkájának,
nem tartozol elszámolással senki ember fiának.
Ne félj senkitől, nincs mit veszítened,
Isten a tenyerére emelte lelkedet.

Tudom, mert megmondta Nekem,
hogy kishitű szíved rettegőn reszket.
Általam mondá, lépj ki a fényre,
hol szerető emberek karjai fogják övezni ösvényed.

Tudom nem lehetek önző,
csak magamnak akaró, kisajátító és féltő.
El kell engedjelek az utadra,
nem vigyázhatom többé  a Téged magamhoz láncra verni kívánt lakatra.

Kinyitom hát az ajtókat,
utat mutatva és Téged támogatón veled maradva.
Emberi értékeid vetítve szemedbe,
féltőn óvva és szeretve.

Ez most a dolgom mit be kell végezzek,
Úr üzenetét átadva, hogy Néked segítsek,
mert menned kell a boldogság földjére,
hol rátalálsz végre a szíved szeretetére.

Fekszem még egy kicsit!
Szenvedőn vérző patak cseppjei,
melyek táplálják erődet,
gyötrelmem kínjai adják meg a hitedet,
éledj újra lelkem halálában,
felébredvén Isten szerető országában!

Kertész Emma
2015. november

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fehér rózsa

Össze teszem kezem, s ujjaim,
bimbó nyílik s adá életet szívem húrjain.
Finoman nyílik, s fénye ragyog,
körülötte minden ember boldog.
 
Karomban nyíló életem fehér rózsája,
elbűvölő szépségét fájó vérem táplálja,
de ezerszer viszonozza szíve jósága,
nem számít tüskéjének szuró fájdalma.
 
Nyílj virágom, légy egyre szebb és szabadabb,
a világ rád vár hogy a szívedbe befogadd.
Mosolyt hagysz minden ember orcáján
szereteted ajándéka szirmaid illatán.
 
Fehér ártatlan lényed mennyek kapuja,
boldog kit be enged szíved ajtaja.
Falak védelme törött tükröd őrzője,
egy messzi felsíró hang fájdalmas emléke.
 
Akarom hogy viruljon boldogságod,
ha kell egy millió tüskéd szúrását is állom.
Minden ami jó és értékes az te vagy nekem,
örökké itt vagyok és leszek veled.
 
Kertész Emma
2015. november
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mámor

Lebegek, nem érzek semmit,

Nyugtalan jelenlét tova int.

Érzéketlen nyugalom,

Holt lelkek fagyva a havon.

Békés csend a hidegben,

Szavak nélkül a sötétben.

Nincs nap, sem a szél suhogása,

Csak kővé dermedt jég szívek sziklája.

Kopár sziklák szürke ködbe bámulnak,

Holt lelkek libegve járkálnak.

Megszűnik a múlt és a jövő,

A jelen nyugalma kábítón átölelő.

Nem fáj, nem szúr nem érzek,

Ébren alvó állapota a szívnek.

 

Kertész Emma

2015. november

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tekintetében 

Földanya zöldesbarna meleg ölelésében úszom,

nyugalom végtelen tengerében élvezem a napom.

Mosolya finom illatával simogatja lelkem,

boldogság madarát az egekig emelve.

 

Átölel hatalmas ereje, 

belőle indulá az élet kezdete.

Minden ott van egyben,

szavak nélkül olvasom a tekintetében.

 

Melegség szeretetének árja zúdul

ártatlan őszinteség védtelen kapuja tárul.

Szivárványos hajnali részegség bódulata,

önfellett felhőtlen örömének mennyei dala.

 

Kismadár szívének heves dobogása,

szabadság szelének dobbantó vágtája.

Izzó tűz kitörni kész vessző futása

parázs szikrájának égető izzása.

 

Gyermeki naiv hitek reménye,

szív titkainak tövises ösvénye.

Akaratnak eltökélt szikla szilárdsága,

vágyak céltudatos megvalósítása.

 

Szomorúság és gyönyör láncainak gyöngyszeme,

érzékiség finom árnyalataival festve.

Érzelmek milliónyi fényeinek szikrája,

Földanyaként éltető szívem rózsája.

 

Kertész Emma

2015. november

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Valahol...

Valahol egyszer álmodtam egy világot,
feladtam már s eltemettem ezt a szép virágot.
Néha emlékeim fel idézik a tavaszt,
hogy mily csiklandó, édes és ravasz.
 
Emlékszel? Emlékszel  az ízére,
mint a tenger felejthetetlen szépségére?
Örömben úszó körjátéka az életnek,
szárnyaló ódája a boldog léleknek.
 
Fülemnek zene és muzsika,
lélek lelket érint, mint mikor megszólal egy zongora.
Mámorban úszó gyönyöre a hajnali tájnak,
soha betelni nem való fényei ennek a csoda világnak.
 
Valahol egyszer álmodtam egy világot,
s titkon elültettem egy szigeten egy virágot.
Ott alszik a szívem mélyén megfagyva.
örök rideg jégkorszakot hozva a tavaszra.
 
Kertész Emma
2015. december
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Új Évre Kívánom!

Legyen az új éved szebb és boldogabb,
Mosoly ölelje szíved s házadat.
Szeretet vezesse tetteidet,
Öröm dala táncoltassa lelkedet.
Barátok övezzék utadat,
S a sors enyhítse a kínokat.
Szeretni és szeretve lenni,
Önmagad szabadságában kiteljesedni,
Otthonra lelve egy tekintetben,
Haza térni valaki szívében.
Egészséget hozó harmatos hajnal,
Reményekkel teli sóhaj,
Álmokat megvalósító valóság varázsa,
Boldogságot hozó madárka feléd reppenő szárnya.
Lelked benső erejének a lángja,
Soha ki hunyni nem akaró lét parázsa,
Fájó emlékeket megszépítő angyal áldása,
Csillagok közt járó életörömöt hozó való boldogsága.
Hit, remény, álmok és szeretet, 
Valóra váló szebb és boldogabb életet!
 
Kertész Emma
2015. december 31.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 71
Tegnapi: 1
Heti: 89
Havi: 666
Össz.: 75 048

Látogatottság növelés
Oldal: 2015/3
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »