Világítótorony

Viharvert hullámok dagasztják leküzdhetetlen víznek árját,

elfáradt, kimerült lelkem várja halálát.

Lehullott falevélként a felszínen ringom,

hasztalan és tehetetlenül vergődöm, sodródom.

Egyre távolabb pislákolnak a part fényei!

Nem tudom mit hoz a holnap, széthullani látszik a reményem,

csak egy vezérlámpás tartja bennem a hitet, a jéghideg sötét éjben.

A világítótorony monoton villogó mormogása:

"Maradj mellettem! Maradj mellettem!"

Bizonytalanság gyilkos magánya hasogat,

minden levegővétel szinte fojtogat.

A sors kezén csüngök, bármikor alábukva, elsüllyedve a mélybe,

meghalva megszűnni eme kegyetlen létezésbe.

Emlékek enyhítik némi kép szenvedésemet,

kérlek, hogy én legyek az aki és maradhassak veled.

Járd be utadat, de soha ne feledd a múltadat,

reálisan és tisztán lásd a valóságot,

hogy szebb és boldogabb jövő felé vehesd az irányod.

Légy a megmentő Angyalom,

hogy túlélve a vihart felragyoghasson a szerencse csillagom.

Kertész Emma

2016. július

Oldal: Világítótorony
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat