Földanya zöldesbarna meleg ölelésében úszom,
nyugalom végtelen tengerében élvezem a napom.
Mosolya finom illatával simogatja lelkem,
boldogság madarát az egekig emelve.
Átölel hatalmas ereje,
belőle indulá az élet kezdete.
Minden ott van egyben,
szavak nélkül olvasom a tekintetében.
Melegség szeretetének árja zúdul
ártatlan őszinteség védtelen kapuja tárul.
Szivárványos hajnali részegség bódulata,
önfellett felhőtlen örömének mennyei dala.
Kismadár szívének heves dobogása,
szabadság szelének dobbantó vágtája.
Izzó tűz kitörni kész vessző futása
parázs szikrájának égető izzása.
Gyermeki naiv hitek reménye,
szív titkainak tövises ösvénye.
Akaratnak eltökélt szikla szilárdsága,
vágyak céltudatos megvalósítása.
Szomorúság és gyönyör láncainak gyöngyszeme,
érzékiség finom árnyalataival festve.
Érzelmek milliónyi fényeinek szikrája,
Földanyaként éltető szívem rózsája.
Kertész Emma
2015. november