Kertész Emma alkotásai

Mind az mit teremtek, röpke pillanatnyi bensőm villanása, az élet írt érzelmi-hangulati alkotása.

Eszes Anikó és Kertész Emma közös alkotása

Csalódás

 
Megláttalak, s tudtam veled maradok. Szívem hevesebben vert,
És mint sírjából felkelt Radnóti úgy ébredt bennem a szerelem.
Hallottam hangod, ittam  minden szavad, s hittem,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Alkottam rólad egy képet,
Mely felém üzenet volt néked.
Bizalmam lett jegyese szavadnak,
Hűséges szívem illata szerelmes virágodnak.
 
Ígértél? Hazudtál! Ítéltél?
Elhagytál, s szívem kitépve elrohantál!
Hallottam hangod, de nem ittam minden szavad, mert nem hittem,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Kaméleonként pacsirta dalolásod,
Hamis ígéreteken tett vallomások.
Ölelésed képmutatása,
Kihasználó gerinctelenség fájdalma.
 
Gyermekem karomba zárva.
Gyermeked ölembe, s hátha hallja majd hangod,
Inná minden szavad, s hitte
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Meghalt szívem jégbe zárva,
Szeretetet örökké kétely váltva,
Céltalan üresség végtelen utakon,
Düh és elesettség keserű koktélját iszom.
 
Ülök az ágyon leégett cigarettacsikk a kezemben.
Gondolkodom, hátha hallom még hangod,
Felidézve szerelmünk örök hűségét,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Eltelt idők szárnyán álmodom újra,
Minden megélt jót, s illúzióként a boldogságot visszahozva.
Reménytelen jajként sóhajtok önámítást keresve,
Legyen úgy mint rég, kettőnk lángba boruló örök szerelme.
 
Várok! Hiába! Elillant szerelmünk felhevült lángja.
A hangod mint háborgó tenger fekete haragja elcsendesült.
A viharnak vége, egyedül maradtam, szívem bezárva.
Nem iszom többé senki szavát, de hiszem
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Már csak hangod zeng lelkem vízhangján,
Magányos szigetbe zárt vergődő hullámán.
Gyermekem ártatlan mosolya,
Életem egyetlen örömet adó vigasza.
 
Voltam karodban büszke igazi nő,
S szerelmünk csúcsa a gyermek, ki most néz rám,
Hangomat hallja, issza minden szavam és tudom,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
Kicsi tekintete mennyek napsugara,
Csiripelő hangocskája szívem tavaszt hozója.
Nem létezik már más és senki,
Csalódásom fájdalmát ő az egyetlen ki tudja enyhíteni.
 
Érzem ő az! Az egyetlen igaz érzelem,  s ha meg is csal,
Csak érte ébred szívemben a megbocsátás.
Nem dúl vad vihar szívemben hiszen itta minden szavam.
Saját képemre formálva olyan,
Mint akire egész életemben vártam és tudom,
Hogy ez örökké fog tartani.
 
 
Eszes Anikó és Kertész Emma
2015. október 07.


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 11
Heti: 118
Havi: 522
Össz.: 75 645

Látogatottság növelés
Oldal: Csalódás
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »