Finoman ívelt arcán évek töredezett gleccsere,
álla lankáit a borosta mohaként öleli körbe.
Szeme barna meleg vizű forrás zubogásának finom lehelete,
csillagok táncaként örvend felragyogó tekintete.
Mosolyra fakadó ajkain szíve dobban,
s tőle a világ derű virágába lobban.
Kertész Emma
2015. szeptember