Az élet csodája

Jöttél mint éjjeli vihar után a kikelet,
melyben meglátom a szép lelkedet!
Megérinted egész lényemet,
mint forróságban a szomjuzó a friss vizet.

Mi ez, mi ez, mi forró szélként suhan át rajtam,
átjárva és beleremegve mivoltomat?
Öröm mámorba ringatva kedvemet,
bódítón álmodni hívod lényemet.

Feléd tekintve fájdalom, kín és szenvedés,
mind ott látom az arcodon én.
Évek tépázott fejedet kezeimbe temessed,
hogy veled érezve emígyen enyhíthessem terhedet.

Az élet titkolt csodája lészen személyed,
melybe fonódva öröm lehet az élet.
Hála és köszönet mind azért ami és aki vagy,
Hol voltál eddig te álombéli Lovag?

Maláj kék tigris szemével tekintesz a világra,
beleveszve tudnék sodródni, nem gondolni semmi másra.
Mi ez, mi forró szélként suhan át rajtam,
hömpölygő árként mindenem felkavarva?
El nem mondható, le nem írható, félelmek kavalkádja fejemben,
csordultig telt hit és remények szívemben.

Kertész Emma 

2015. szeptember

Oldal: Az élet csodája
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2024 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat