Kertész Emma alkotásai

Mind az mit teremtek, röpke pillanatnyi bensőm villanása, az élet írt érzelmi-hangulati alkotása.

Halld az élet szavát!

Gyere fogd a kezem, nézd az eget, az éj csillagát,
a földet mellyen csillogón hömpölyögnek folyók, tavak,
figyeld a szelet, hogy tova suhan át,
a madarat mint tűnnek el alatta a falvak.

Itt az egész világ, eme kicsiny dalban,
mely arra kér légy vidám.
Minden mi fájdalom tűnjön el vigadalban,
s emlékezz csak szépre komám.

Körbe és körbe, míg el nem szédülsz tőle,
gyere, csak gyere és forogj velem.
Halld az élet szavát, mit neked ad most át.
Nyisd ki szíved, hogy érezd mit érezhetsz,
hogy az élet gyönyörű és most te itt lészen a közepén,
melyben veled együtt forgok én.

Gyere fogd a kezem, nézd az eget, az éj csillagát,
figyelj, figyelj most jól rám.
Az arcod mosolyra fakadjon,
bú és komor ír nyoma se maradjon,
csak táncolj és táncolj velem körbe és körbe,
trala la la lalalla, trala la la lalalla,
a lelked mostantól legyen az élet és a boldogság temploma!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az élet csodája

Jöttél mint éjjeli vihar után a kikelet,
melyben meglátom a szép lelkedet!
Megérinted egész lényemet,
mint forróságban a szomjuzó a friss vizet.

Mi ez, mi ez, mi forró szélként suhan át rajtam,
átjárva és beleremegve mivoltomat?
Öröm mámorba ringatva kedvemet,
bódítón álmodni hívod lényemet.

Feléd tekintve fájdalom, kín és szenvedés,
mind ott látom az arcodon én.
Évek tépázott fejedet kezeimbe temessed,
hogy veled érezve emígyen enyhíthessem terhedet.

Az élet titkolt csodája lészen személyed,
melybe fonódva öröm lehet az élet.
Hála és köszönet mind azért ami és aki vagy,
Hol voltál eddig te álombéli Lovag?

Maláj kék tigris szemével tekintesz a világra,
beleveszve tudnék sodródni, nem gondolni semmi másra.
Mi ez, mez ez, mi forró szélként suhan át rajtam,
hömpölygő árként mindenem felkavarva?
El nem mondható, le nem írható, félelmek kavalkádja fejemben,
csordultig telt hit és remények szívemben.

Kertész Emma 

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hogyan modjam el neked…

Zubogó vízesésként hull reám a lét,
lüktetőn dobogva morajlik ereimben a vér.
A vízcseppek vidáman táncolnak szerte szét,
a karjaid édes ringását vágynám megélni én.

Megmászod a hegyeket, láttál szebbnél szebb bérceket,
a tengerszem csodája ragyog szemedben,
mely vakon magával szédít titkos mélységekbe.
Mint a hal úszom az árral, az eszem küzd minden sodrással,
harcolnék ellene, de te legyőztél a mindenek feletti érzéki vággyal.

Forró szélként hagyja el lelkem testemet,
messze úton követve, s köréd simulva cirógatja édes mindened.
Bebújva szíved rejtett titkait kutatva,
egész lényedet remegve gyönyört hozó zenévé fakasztva.

Folyók, tavak mind nagy meghódítója vala,
a lelked szépséges fénye szívem tündökléshozója.
A karjaid dombjai erődként tornyosul hegygerincek ormán,
álmokat keltve suhanok az érzékek szárnyán.

Hogy mondjam el neked, mit szavakba önteni nem lehet!
Reszkető testem, érzelmekkel átszőtt lelkem feléd fordítom,
csalódásoktól, kínoktól tépázott szívem folyamként reád zúdítom,
sodródom az árral a zúgókon át, lüktetőn vesztem érezve,
melyből csak a te lényedben lelhetek békés kegyelemre.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Vágyakon túl

Vágyaid tüzében égnél,
de szeretet az mivel bearanyozod egét.
Szíved szédületében úsznál,
de gondolatait lesed némán.

Ég kék szemében csodálnál,
de a szavakat figyeled a száján.
Eszed vesztve a karodba zárnád,
de szebbé teszed a napját.

Örökké megállítanád a pillanatot.
de követve segíted minden bajon.
Magadhoz szorítanád szorosra,
de távolból figyeled aggódva.

Érezni kívánnád leheletét,
de tudása csodává teszi tiszteletét.
Látnád, mit lát, éreznéd mit érez,
de elfogadod a kőbezárt létet.

A vágyakon túli országba léptél,
melyben tiszteled és szereted a benső lényét.
Elfogadod mindenét ahogy Isten megalkota,
gyengéd baráti szereteted adod néki oda.
Boldogan mosolyog lelked szívedben,
lelki társad az kire leltél eme életben!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Éjjeli imádság 

A mennyboltra tekintek!
Szomorún tündököl a hold éjjeli tánca szemvizem tükrében.
Merengek! Mond Uram miért pont most?
Miért pont most hoztad el Őt nekem, kire évek óta vágyom?
Mi céllal érkezik életem útjába lelkem Hercege?

Fáj mindenem Uram!
Egyik kezeddel adsz, a másikkal sújtasz.
Köszönöm hogy életet adtál lényének,hogy vezetted útját felém.
Kinyújtanám karom, hogy örökké magamhoz szorítva otthont lelhessen szívem szeretetében.  De nem érem el, Ó Uram!

Miért, miért nem engeded hogy érezhessem,
hogy együtt lélegezhessem véle?
Könnycseppek áztatják létezésem, de így tudom, hogy élek és érzek.
Fájdalom és gyönyör mit együtt keltettél bensőmben,
mennyek és fájó remények küzdelme gyötri testem.
Minden gondolat, minden mit értelemnek hívsz Uram, eltűnőbe vészen,
csak érzem és lélegzem reménytelen vágyaim, kínjaim könnyében.

Kérlek hallj engem Uram!
Félve érnek a gondolatok szavakká ajkamon, mert csak érzem,
hogy szívem életre kélt, vágyva vágyna szeretni,
érinteni, lelkem lelkébe simulni.
Lehajolni mellé ha az élet mocskába taszítod és gyengéden felemelni,
együtt érezni örömét ha a mennyekbe emeled magad mellé,
enyhíteni fájdalmát ha gyötröd, hordani terhét hogy könnyítsem azt.

Nézz reám!
Nyitott könyvként tekinthetsz lelkembe, s ítéltess felettem,
miszerint méltónak találsz-e reá, megajándékozva lénye szeretetével,
hogy boldoggá tehessem eme röpke ideig,
mely még hátra van létünk hozzád vezető útján.

Lészen minden úgy, ahogy te látod helyesnek Uram!
Tiéd a lelkem, a hitem, a jövőm, az életem.
Rendelkezz felette! Ámen

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Adj nekem életet

Fáj mikor nem vagy velem,
hiányod gyötrőn sebzi lelkem.
Mint a kép nélküli keret,
mely mélabún mereng ködös homályba,
egy erdei festmény fák nélküli világa.

Természetes az élethez a föld a víz ,a levegő
nélkülük csupán a bolygónk egy marék porfelhő.
Légy nekem a föld, melybe gyökerezhetem,
víz melyben lelkünk fonódva úszunk együtt létünk árján,
levegő, mit együtt lélegezve repülünk a végtelen szárnyán.

Adj nekem életet, táptalajként éltető létemet,
oltsd szomjjuhos fájó lelkemet,
hogy magamba szívhassam édes lényedet.
Adj nekem életet, pirkadattal érkező új hitet.

Légy keltető tavasz, frissítő fuvallat,
színek szivárványos oltárán.
Hozz esőt, bimbó virágba hajoljon,
fák szárba szökkenő zöld koronáján.

Fáj mikor nem vagy velem,
nincs földem, levegőm, s vizem.
Sötétségbe borul a hajnali kikelet,
csillagok nélkül kémleljük az eget,
szomorú fűz nesze suhan át,
fény nélküli, porfelhő eme kietlen táján.
Szürke légüres tér vak homályba vész,
a tavaszi rét, rád vár, s egyszer életre kél.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Erő

Testnek és léleknek motorja,
kitartást, akaratot adó valója.
Hajt a láthatatlan végtelenbe,
rendíthetetlen verejtékes küzdelembe.

Évek hosszú munkája alkotta tested,
mely célokkal vezérelt alkotásá érett.
Teremtve lettél a semmi földjéről indula,
hamvakból emelkedő anyagi csoda.

Érzem múltad lüktető mindent elsöprő rohanását,
eredményekre éhes remények sóhajtását.
Izzadságod munkája fáratos dobbanását,
szabadság szeleként Musztáng vágtatását.

Testnek és léleknek motorja,
kitartást, akaratot adó valója.
Hajt a láthatatlan végtelenbe,
rendíthetetlen verejtékes küzdelembe.

Az élet néha felűl írja a létet,
önmagunk céljai homályba vésznek,
elvesztjük minden emberi hitünket,
mint porrá hullón légző üres reményeinket.

Tested börtöne gátjává lészen álmaidnak,
vágyak és remények béklyóba kötve szárnyaidnak,
Kiúttalan jövőd fájdalmasan sikolt a mába,
ketté tört szívedet a magányba zárva.

Testnek és léleknek motorja,
kitartást, akaratot adó valója.
Hajt a láthatatlan végtelenbe,
rendíthetetlen verejtékes küzdelembe.

Mi eddig véredben lüktetett,
az adjon most néked új hitet,
s ha örökre szét is törte egész lényedet,
képes vagy újra építeni a létedet.

Test és léleknek motorja,
ERŐ az mi mindkettő rugója.
Hajt a láthatatlan végtelenbe,
ujjáéledve a szárnyaló lételembe.

Dozerként éledj hamvaidból,
törj ki magadra zárt baljós ajtaidból.
Hisz lelked, s szíved Musztángként dobog,
mert néked az élet, nemes jellemet, kitartást,
s hatalmas ERŐT adott!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Váratlan pillanat

Az éj mély sötét függönyébe öltöze,
gondolatim tengerén evezve.
Magamban sodródva hullámok hátán,
merengek a képzelet szárnyán.

Mélabú csendem hangod riassza,
csónakom megfeneklett zátonyra futtatva.
Ketten vagyunk éjek árnyán,
lakatlan sziget lettünk lelkek álmán.

Törött tükröm másfeleként tekintek szemedbe,
önmagam vélem felfedni természetedben.
Megijeszt a tudat, léted láttán,
zavaros víz, iszapként hömpölyög mélyek árján.

Vihar vert élet kietlen szirtjén állunk,
szívünket a rejtek odvába zárjuk.
Csalódás, fájdalmak mik gyötrőn zengnek,
néma sikolyként a szélben lengnek.

Csendben figyelem arcod mozzanását,
mosolyodkor szemed csillanását.
Hiába rejted érzelmek vágyát,
érzem bensőd minden húrját.

Mosolyog a telihold, az éj sötét függönybe öltöze,
az idő szinte megáll örökre.
Gondolat szavakban nem ölt ruhát,
mert érezzük némán is egymást.

Csillagok tánca ragyog egünkön,
váratlan pillanat örök emlékében lettünk.
Titkon csak a habok hulláma eme dallam,
az éjjelen egy pillanatra otthonra leltem a viharban

Kertész Emm

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szavak nélkül (autizmus)

Kapukon át nézem a világ érthetetlen voltát,
kavargó kusza szél lebbenti őszi fa ágát.
Mit miért, ki kikért, miért és hogyan,
reszkető léptem mindenütt bizonytalan.
 
Vad zörej tépi hallásom, kezem fejemhez kapva,
pedig csak örömteli az, mi gyermekek zsivaja.
Szabályok felmérhetetlen rendszere,
vakító végtelen útvesztőbe veszve.
 
Teszem, mit teszek, ösztönöm követve,
érzéseim döntése által vezérelve.
Nehezen találom helyem, fák erdein,
láp nyelte mély, fény nélküli mezein.
 
Félelemben gubbasztó magányom virága,
magába záró érzelmeim vágyása,
örök rabságra ítélt lelkem lánca,
ki törni nem tudó, szavak nélküli lét világa!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Magány

Rohan minden, a világ szalad,
magamba roskadva az ég kékje reám szakad.
Nem vagyok test, anyag sem tapintat,
lélek csupán, mit átérzel eme ég alatt.

Odakünn zajok harsannása,
bensőm néma fények vak rabsága.
Vigad a lét, örömtáncán nevetve,
gyötrelmek kínzatása lelkem szigete.

Emberek sokasága fog körbe,
fojtogató magány néz vissza a tükörbe.
Kiáltom szívem titkait az egekbe,
tőrök sokasága válasz a szívembe.

Ezer sebből vérzőn esendem,
mint reménytelen vesztett hitetlen.
Céltalan bolyongás gyomok tövisén,
felesleges köröket rót kínok rejtekén.

Fulladva járok éjnek árnyán,
segítő kezed hiába várnám,
Nem lettél nékem megteremtetve,
boldogság madarát hiába keresve.

Holt lélekként vonszolom szívem terheit,
feladva az életbe vetett hit reményeit.
Versbe mímelem, minden gyötrelmem,
enyhítést nyerve némi kegyelmen.

Veszenndeni véle álmaim hajnala,
kiapadhatatlan könnyeim patakja.
A sötét éj tengere boruljon reája,
tova tűnő örök holtak homálya.

Kertész Emma

2015.szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A lélek

Érzelem ékkövének háza,
személyed vászonra festett alkotása.
Szemmel nem látható bensőd árnya
finomanszőtt árnyalatok vára.

Állati ösztönök hajtanak,
Úr érintett mennyek fakadnak,
Eltörik a fájdalom ága,
bimbóba boruló örömök vágya.

Legbelül onnan sarjad mind,
lényünkből kitörő napsütötte kincs.
Ujjászületni képes a halálban,
életre kélve a legelső virágban.

Sanyargató élet sebzett madara,
szorongató jégdermedt szikla fala,
bezárva tartó tested védelmi kapuja,
szíved facsargató kínod dallama.

Örömöt zengő erdő hangja,
nevetést keltető lét harangja,
együtt érző kéz mozzanata,
szeretetet kifejtő szív sugara.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fény (Csóna Imi)

Sötétbe borult az ég, a csillagok fénye sem ragyog,
hosszan, kimerülten zombiként bandukolok.
Templom tornya mered az egek kékjébe,
összetört céltalan szívemnek reménye.

Küzdelem, harc a mindennapok küszöbén,
önfenntartó létem anyagi mezején.
Testem gépként halad élet útján,
szívem meredten dermed jégvirágán.

Ott messze a távoli kietlenbe,
egy hang szól hozzám megérintve.
Józansága figyelmem kelteti,
ész érvei lelkembe élet csíráját helyezi.

Folynak szavak, mondatokban hajnal hasad,
együtt érzése orcámon mosoly fakaszt.
Megcsillantja fény szikrájának hitét,
a messzi, messzi alagút végestelen végét.

Fény országa mesél ajkain,
felemel biztató remények szavain.
Erőt adó hitének lénye simogatja lelkem,
édes melegként szívem átölelve.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Józan részegség

Édesen finom a lelked,
jácint illataként vonzod lényem.
Szavaid bódítva szédítenek,
kart a karban vágyva keringőre kérettenek.

Gondolatid mindenét iszom,
tűzvirág hevét reád borítom.
Érzem vonzásod magmatikus erejét,
józan részegség álom teli szépségét.

Eget kémlelem önnön hibáim kutatva,
de a lényed érkezik, mint felhők madara.
Gondolnék minden hétköznapi másra,
de a fülemüle csak a te nevedet kántálja.

Vonzásod magmatikus ereje tart fogságba,
sosem érzett boldog önkéntes rabságba.
Szabadulni ki nem akarok,
csak élvezni eme csodás pillanatot.

Édesen finom a lelked, bódítón vágyó,
szépsége csodája egekig kiáltó.
Élek a mának, létem eldöntött sorsának!
Jégmadár szárnya tűzben táncol,
hitet szívemben bíborba varázsol.

Csak vigyázva szabad kortyolgatnom,
visszafogva hörpinteni élet kínált édes italom.
Fájó kínok emlékkarca szívemen,
józanság kegyetlen harca életem.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tavasz

Életre kél a kietlen kopár táj,
erdők ágán ezer madár dala száll.
Új nap új remények zengenek,
szerető szívek egymáséi lesznek.

Langyos szél suhanva cikáz,
üzenete mindenki felé kiált.
Megérkezet a frissülő harmat,
édes élet csókja szerető fuvallat.

Tárjuk ki szívünket a mának,
belépve apró örömök szikrákat ráznak.
Mindenben ott lészen a szép és a jó,
ébredj, ébredj, mert élni, élni Jó!

Zöldbe öltöző fák lombjai,
virágok színek pompázó habjai,
bódító illatok álmot hozó vágyai,
féktelen ösztönök sarjadó magvai.

Bimbóba forduló virágok mosolya,
fülemüle hangjának életre hívó dallama.
“Mily csiklandó és édes és ravasz,
Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.”

Idézet: Kosztolányi Dezső (Kipp kopp köveznek)

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Esendő emberi lét (Csóna Imihez)

Azt mondád! “Ismerem-e esendő emberi lét hibáját?”
Mint ezer arcú szivárvány,
színek kavalkádja festő palettáján,
úgy vagyunk teremtve Isten oltárán.
Apró mozaik darabjai alkota létünket,
hibák, s erények vezérlik döntéseinket!

Ember állat mocsokba taszító förtelme,
jóság felemelő mennyei keze,
egomán kielégülés törtetése,
együtt érző humánum lüktetése.

Egyek vagyunk, mint millió tulajdonságok halmaza,
s egyben egyedi, meg nem ismételhető egyedi csoda!
“Bonyolult lélek, egyszerű emberi testben!”,
Szépséges virág eme sivatagi kietlenben.

Esendő lényünk meg nem tagadhatjuk,
magunkat soha mások miatt át nem formálhatjuk,
szerető lelkünk mások felé fordíthatjuk,
hibáival együtt feltételek nélkül is elfogadhatjuk!

Nem lehetünk mások mint amik vagyunk,
felvállalva teljes önnön magunk.
Szívünk kitárva önzetlen szeretetre lelni,
megpróbálva több mint embernek lenni!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fiamnak (Vincuka)

Érkező napsugara egemnek,
hóvirágos tavaszi hírnöke a kikeletnek.
Felsíró életed hajnala,
gyönyörök mennyei madara.
Apró lépteid topogása,
szeretetem édes dalolása.
Csöpp kezed a kezemben,
szíved dobbanása véremben.
Huncut mosolyod ördög festi,
szemed ragyogását fény keleszti.
Életet adó mennyeknek angyala,
Téged örökké szerető édes Anya.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Várok és vágyom

Várok rád és vágyom rád,
ölelésed vulkáni vonzását.
Csókod ízét álom sejli,
szerelem rózsáját keleszti.

Vagyok tán, csak életed játéka,
szabadidőd gyermeki bábja.
Elvérező ígéretek kételye,
hinni akaró virágom kertje.

Vágyódó lelkem fájdalma,
szárnyaló sas magassága.
Vakon bízó szavaid hallása,
tigris folytonos morgása.

Szívem dobban, zengőn reszket,
azonnal akarlak csillaga senyved.
Dühöm marcangoló gyötrelem,
tehetetlen mélységes verem.

Életem fogva tartja testem,
így hozzád nem repülhetem.
Szerető szívem küldöm helyette,
véled legyen a napi küzdelembe.

Betegség sanyargatja édes tested,
munkád köti le minden perced.
Bár értékesebb lehetnék lelkedben,
őzike vágyó szeme figyelmedben.

Ha ott lennék most te véled,
segítenék kínjaid enyhítésében,
örömmé téve hazatérted,
mosollyal nyugovóra térve az estédet.

Vágyak heves tengere táplál,
várakozás csípte méh fullánkján.
Vagyok mint folyó kitartó zubogása,
kőszikla magányos tartása.

Önző akarásom sutba dobva,
vágyam tüzét nem vakítva,
ajándékozva a legtöbbel mit adhatok,
a türelem hárfáján játszhatok.

Eszem, s szívem párban zendül,
szavak szárnyán délre perdül.
Ketten lészen hírmondója lelkemnek,
légy az igazija életemnek.

Szerelmes fürj pitypalattyja vérzik ajkamon,
éretted élvén, reád hőn vágyakozom.
Szívrózsám szirmai köréd fonva álmodat vigyázza,
csókom lehelete féktelen tüzedet táplálja,
vágyra hívjon éjek démona,
jöjj, jöjj hát hozzám haza!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lelked szigete (Balázsnak)

Fáj a lelked, szíved szenved,
s hiszed szélként lebbensz,
ezeré tört tükör darabja,
széjjel hullott reményed hajnala.
Napsütötte töredékek földre hullva,
fényt visszaverő lelked apró darabja.
Összegyűjtöm egybe az egészet mind,
életerővel töltött mennyi kincs.
Mosolyba formálom lelked ezernyi fényét,
rád vetítem emberi szívem szeretetét.
Járjon át az élet szépséges melege,
érzed-e már, hogy jobb a lelked szigete?

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Negatívumok pozitív képe

Emberi értékek erénye,
negatívumok pozitív képe.
Látásmód és szemlélet kérdése,
relatív minden, mit honnan nézve.

Íme itt a lusta, gondolnánk, hogy mihaszna,
holott csak elvonul bölcsen, elméjét pallérozva.
Nem naplopó Ő, s rest dologkerülő,
okosan világi dolgokra, s küzdelemre készülő.

A szarkasztikus szívem csücske,
ironikus gúnya életünk igaz tükre.
Igazság hírnökének epés a mondandó veleje,
elutasítás helyett, köszönettel tartozunk néki vele.

Válogatós, a finomkodó művészek hajlama,
materiális és lelki síkon értékeket kutatva.
Finnyás, negédes jelzővel ne illessék,
példáját magas mérceként kövessék.

Hazudós, csaló, eretnek széltoló?
Nem, nem! Meg óvó, lelkünkre vigyázó!
Fájdalmak tényeit átformálja,
fülnek tapintón zengőn hadoválja.

Unalmas, a béke és nyugalom szigete,
szürke egyhangú léte a feltöltődés ereklyéje.
Egysíkú, monoton, örök megbízható,
melletted társ vagy barátként örökkön kitartó.

Fellengzős arrogáns, az élet siker embere,
kivagyisága céltudatos értékeinek eredménye.
Örvendjünk örömén, rátarti önhit nagy mellényén,
tapsoljunk vagánykodó sikeres érdemén.

Szégyenlős, a szemérem szűz virága,
alázatosság, odaadás mennyei áldása.
Ijedős bárány lelkét senki le ne gyengézze,
tiszteljük mi benne, az önzetlenség szépsége.

Tisztességtelen, szemét mocsok, zsivány?
Annyit mondok csak Derék Jó Magyar Betyár!
Innét áthallik alávaló lator, feslet gátlástalan gazsága,
Pornépnek élő, hatalommal küzdő, felmentő erkölcsök örök igazsága!

Gyáva a megfontolt bölcs okos,
küzdelmet kerülve, sosem lesz koszos.
Az örök túlélő életünk vesszein,
pipogyasága kulcsa vezeti át élet rejtelmein.

Öntelt, kiben a Múzsa szépsége ragyog,
róla szép költeményeket írjatok.
Legyen ihletője büszke ragyogása,
nagyképű önfényű gyönyörének alkotási oltára.

Szórakozott a vidámság cirkusza,
hanyagsága arcodra mosolyt fakasztva.
Mert örömet adó jelleme könnyelműnek tűnhet,
pedig csak direkt te néked nevettet.

Fukar a pénzügyek tudora,
bank szféra szűkmarkú terminátora.
Kicsinyes anyagiassága nem garasoskodó,
pénzünket zseniálisan jól megforgató.

Szótlannak lenni Isteni adomány,
a kevesebb néha több! Ugye komám?
Visszafogott hangtalan csendessége,
másokat maga elé engedő Isteni erénye.

Szerencsétlen az élet nagy játékosa,
neked Ő lészen szerencse Fortuna.
Balfácán pancserségén ha megesende,
váratlan szépet, s jót hoz az életedbe.

Vad a fékezhetetlen mén szilaj,
harcosként minden vidéket ő ural.
Nevét égen és Földön hősként zengik
zabolátlan sikereinek erejét lanton dicsőítik.

Mondandóm summázatát össze öltve,
célom, hogy a dolgokat máshonnan is nézve,
meglátassam azt min elsiklik szemed,
bíráld felül, mind azt mi rossznak ítéltetett!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Derű mosolya

Finoman ívelt arcán évek töredezett gleccsere,

álla lankáit a borosta mohaként öleli körbe.

Szeme barna meleg vizű forrás zubogásának finom lehelete,

csillagok táncaként örvend felragyogó tekintete.

Mosolyra fakadó ajkain szíve dobban,

s tőle a világ derű virágába lobban.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az online vagány

Kibertér hetvenkedő fene gyereke,
nagy mellénye, csípős szavaival tele.
Azt képzeli mondandójának van szelleme,
inkább a kultúra csapná jól fejbe.

Udvarolgat, mindegy csak nő nemű legyen,
orrát fent hordva, hiszi az okosat jól megmondja,
pedig csak pipogya arroganciája jellemén,
gőgös önhitt pöffeszkedését látom én.

Viccesnek hiszi hányaveti beszólását,
kígyót, békát keserű marását.
Pökhendi öntelt gúnyán nevetve,
saját lelki szegénységének nyomorán dicsengve.

Eme fess önelégült derék dalia,
online vagányok egyik legnagyobbika.
Szája fellengzős, kivagyi lekezelő a stílusa,
hogy a lódarázs csípne néki egy jó nagyot oda!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Megújulás kötele

Haloványan pislákol bensőd erejének lángja,
szürke ködön át sejlik csak a külvilágba.
Megrogyik minden mi körülvesz,
szinte össze esni készül az élet.

Hályog kezd enyészni szemeden,
sötét démonok keledeznek szíveden.
Bezárod a világ kapuját,
s keresed azt a valami Isteni csodát.

Jó helyen jársz, mert ott lakik Te benned,
csak tudd hogy hol keressed.
Árnyak hírnökét tapossad alája,
csak figyelj az élet hangjára.

Kövesd reménye fényeit,
soha el nem szakítható kötele végeit.
Kapaszkodj beléje marokkal,
el ne erezd semmilyen indokkal.

Húzd és húzd magadhoz az élnivágyás parazsát,
Mert mindent megadott néked az Úr, hogy az élet tüzét megcsináld!
Energiát adó bensőd melege,
hittel és reményekkel lesz tele.

Gyűjtsd az erőt egy csokorba,
véle az életet beszippantva,
bódítson el ezerarcú virága,
a lélek megújuló erejét örökkön magába zárva!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt a Csoda (tiszta hang)

Érezlek a versben, érezlek a dalban,
ott vagy minden szóban.
Kihűlt éjjeli hideg sivatag,
elvesztve keresed az utadat.

Csodára váró fény álmai,
halált kívánó újjászületés vágyai.
Élni kell még a mába,
hiába fuldokolsz a mocsárba.

Fojtogató kínzatások tengere,
végért kiáltó megváltás kegyelme.
Menekülni a másvilágba,
egy szebb és boldogabb Mennyországba.

Kopp kopp, itt vagyok!
S az élet csodájából adok.
Csak ki kéne nyújtanod a karod,
hogy adhassak néked egy jó nagy adagot.

Van nekem minden bőséggel,
neked ajándékozom nagy szeretettel.
Kitartás páncélja, életben vívott csaták mezein,
Tüzes szenvedély izzó érzelmein.

Élet szépségét látó tekintetemben,
örök remények csillanása szívemben.
Tisztelet, elfogadás, őszinteség mércéjével méretek,
régi erkölcsök tanaival hirdetek.

Érezlek a versbe, érezlek a dalba,
megváltásként, fogadj kérlek most magadba!
Kitartást, tüzet, szenvedélyt,
reményteli élet szépségét.

Emberi értékek alapjai ezek,
melyből újra építheted az életed.
Alvó lángod újra erő fényére kapjon,
tenger színében pompázó szemed derűben ragyogjon.

Holtak démona tűzben égjen,
enyészetet a kitartás váltsa küzdőtéren.
Őszinte tisztelettel elfogadva a lényed,
szerető körtáncára hívjon a léted.

Mennyek erkölcse csókolja homlokod,
a Földön is megtalálva az otthonod.
Szenvedély tüze izzítsa életakarásod,
új, s szebb reményekkel legyen teli az álmod.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Születésnapi köszöntő!

Kedves Miklós, ki Örökös,
a szíved sose legyen ürömös.
Szeretet lengje be életed,
örök egészségben létedet.

Fák susogása szépítse hajnalod,
mosoly varázsa esti alkonyod.
Anyagi javakban dúskáló Fortuna madara,
házad kapuján leljen otthonra.

Sikerek öröme zengjen dalba,
szíved vágyása váljék valóra.
Lelked örök fényben tündököljön,
bút és borút jó messze söpörjön.

Mennyek angyala vigyázza sorsodat,
fülemüle szonátájára járva utadat.
Szemed csak szépségben fürödjön,
élet hallása füledben hárfaként pendüljön.

Kóstolgatva jusson minden, mi gyönyörök íze,
nyugalmak szárnyán szálló lelked békessége.
Megint több lett eggyel a tapasztalataid éve,
arany koronát fonva az égre, te vagy a nap ékessége!

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A legszebb Karácsony

Karácsonynak napja virradt,
szívünkben ezer szikra gyulladt.
Mosoly ékesíti az arcokat,
szeretet járja át a falakat.

Humánum mutatja az utat,
koldus éhezőnek, enni adj!
Együtt érzés csillaga ragyogja,
a szegény gyermeknek is van ajándéka.

Ott lakik Isten mi bennünk,
ezen a napon valakivel mennyei jót cselekedjünk.
Ne árasszon el az anyagi ajándékok halomja,
figyelj oda, némi keresetlen jó szóra.

Nagyobb ajándék ha szívedet megosztod,
lelkedet önzetlen köntösbe bujtatod.
Felvértezve adakozás erényével,
a szeretet bíbori fényével.

A legszebb a Karácsony napja,
ha van szegény és beteg gyermek mosolya,
éhezők jó lakott pocakja,
hontalan meleget adó hajléka.

Künn hó borítja fenyvesek erdeit,
benn a szeretet lánca fogja össze emberek ezreit.
Mennyország szerettei örömtáncon nevetve,
Isten a tenyerén magához emelve.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Téli erdő

Aranyló vörösbarna fátyola a napnak,
tündöklő sugara az első hajnalnak,
patak halk csorgása hallik,
ébredő erdő sóhaja morajlik,
kis faház kukucskál erdő mélyén,
őz gím suhanása fák rejtekén,
fagyos szellő dermedő csókjai,
jég kristályok levelek rajzolatai,
varjak veszett károgása hallik,
farkasok szeme vadászóba hajlik,
nyulak fürgeséggel topognak,
medve talpak mélyen roppannak,
kismadarak röppenve magot keresnek,
vadkanok röfögve csörtetnek,
gallyak szellő táncán kuncognak,
hó pelyhek az égből alá hullnak,
vörös narancs fényének ragyogása,
a felkelő nap mosolya a téli tájra.

Kertész Emma

2015. szeptember

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 32
Tegnapi: 26
Heti: 160
Havi: 267
Össz.: 29 771

Látogatottság növelés
Oldal: 2015/1
Kertész Emma alkotásai - © 2008 - 2018 - emmaversek.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »