Ha közel engedsz magadhoz, lehajolok melléd és felemellek,
tiszta szívvel átölellek, gyengéden megfürdetlek,
s majd az Isteni fénybe emellek.
Vigyázó lényem reád tekint, óvva hogy elkerülj minden kínt.
Szeretettel fordulok feléd, ha elfogadsz baráti lélekként.
Itt állok szíved kapujába, őszintén kopogtatva, s csodálva,
türelmesen csak várva, hogy mikor segíthetek néked a boldogságba, szívem célkereszted táblája.
Hiába kilométerek százai, ez nem lehet a lelkek rabláncai.
Tűzet éltetsz a lelkembe, mikortól beléptél az életembe.
Első gondolatodtól érezlek, mikor fájsz, én élesztek,
mikor sírsz, leszek a vigaszod, mikor örülsz, a kezeiden a tapsod,
fáradságban a vánkosod.
Testem forró izzását tán, soha meg nem érezheted,
de leírhatom és elküldhetem meleg szeretetemet.
Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat,
Itt leszek ha szükségeltetek, hogy mindenben veled együtt érezhesselek!
Érezhesd, hogy érezlek, veled együtt lélegezhessek!
Tiszta érzés, tiszta hang, néked e dalban mindent megmutat.
Kertész Emma
2015. szeptember