Lebegek, nem érzek semmit,
Nyugtalan jelenlét tova int.
Érzéketlen nyugalom,
Holt lelkek fagyva a havon.
Békés csend a hidegben,
Szavak nélkül a sötétben.
Nincs nap, sem a szél suhogása,
Csak kővé dermedt jég szívek sziklája.
Kopár sziklák szürke ködbe bámulnak,
Holt lelkek libegve járkálnak.
Megszűnik a múlt és a jövő,
A jelen nyugalma kábítón átölelő.
Nem fáj, nem szúr nem érzek,
Ébren alvó állapota a szívnek.
Kertész Emma
2015. november